Zichy Mihály, Székely Bertalan és Lotz Károly erotikus műveit a mai közönségnek sem kell bemutatni, a múzeumok falain éppúgy láthatók, mint napjaink árverési és galériás választékában.
Magángyűjteményekből és a Szépművészeti Múzeum anyagából válogatták össze a Műcsarnok 1925 decemberétől 1926 januárjáig nyitva tartó kiállításának anyagát, a magyar festészet legkorábbi szakaszától az akkori kortársakig.
Az utólag készült album előszava szerint Ferenczy Károly tekinthető az aktfestészet legnagyobb egyéniségének, ám a művek áttekintése alapján láthatjuk, hogy hányféle értelmezésben, kontextusban, milyen értelemmel és szimbólumként jelent meg a meztelen test a festményeken, grafikákon és a kisplasztikákon – Ferenczyé csak az egyik ezek közül. Markó Károly idilli tájképekbe apró figurákat helyezett, Székely, Lotz is mitológiai jelenetnek „álcázta” az aktot, a kép főszereplőjének mitológiai nevet adván (Psyché, Venus, Léda stb.). Ezzel szemben Brocky Károly egyszerűen erotikus pózba helyezte modelljét, és a címadásban is ezt a szándékát érvényesítette. Ahogy sokan mások, Ferenczy és Vaszary János is rendszeresen visszatért a „Fürdőzők”-típusú jelenethez, ahol a test ábrázolása a dekorativitáshoz nyújt segítséget..
A Szőnyi-körhöz vagy Árkádia-csoporthoz tartozó festők képviselik az akkori kortárs művészetet: Szőnyi István, Patkó Károly, Korb Erzsébet, Aba-Novák Vilmos visszatért a reneszánsz ábrázoláshoz, a testek, sokszor tömegek (itt is fürdőzőként vagy mitológiai jelenetek szereplőiként) a sejtelmes, spirituális fényben monumentális plasztikussággal jelennek meg.
A Magyar Akt-kiállítás albumának szerkesztői közül Lyka Károly nagyszerű művészettörténész és műpártoló volt, Petrovics Elek a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, Majovszky Pál pedig minisztériumi osztályvezető, művészeti író és egy hatalmas műgyűjtemény létrehozója, mely megteremtette a Szépművészeti Múzeum külföldi modern grafikai gyűjteményének alapját.