Ráth-Végh István (1870-1959) jogi tanulmányokat végzett, majd bíró, később ügyvéd lett. Hiába vett részt jogi folyóiratok, döntvénytárak szerkesztésében, kultúrhistóriai köteteivel vált ismertté és népszerűvé. Az első kötete 1934-ben jelent meg Magyar kuriózumok címmel, majd ezt követte az Emberi butaság kultúrtörténete. Legnépszerűbb munkái (A pénz komédiája, A könyv komédiája, Hatalom és pénz, Tarka históriák) már a halála évtizedében jelentek meg.

                             

A Literatura folyóirat 1936 áprilisában közölte Ráth-Végh egy írását, melyben az anekdota unalmasságáról ír, számos példával illusztrálva elméletét. Felhívja a figyelmet ugyanakkor, hogy az írói igényességgel összeállított mendemonda-gyűjtemények (például Tóth Béla munkái) igencsak érdekes és hasznos olvasmányok. Rónay Mária ugyancsak a Literaturában közölt portréjában az író elmeséli, hogy hol a határ a kultúrhistória és a kuriózum között, és honnan képes több ezer történetet összegyűjteni, melyeket azután kötetbe rendezve közöl.
Megszállottan vadászott a könyvgyűjtők által érdektelennek tartott kötetekre, az ismeretlen szerzők bizarr történeteire, melyeket általában a párizsi Szajna-part könyvárusainál szedett össze. Egy egész könyvszekrényre valót gyűjtött ezekből a „csodabogarakból”. A szerző hasonlatával élve: megszállott lepkegyűjtő volt, aki bármilyen messzire elutazott egy ritkaságért, hogy azután kitűzze gyűjteményébe.
Ekkor, 1934-ben még csak tervezte, hogy tematikai rendbe állítja a történeteit, és így közli kötetenként. Ez már csak az 50-es években valósult meg, és azóta is számos kiadást megérnek Ráth-Végh szórakoztató „csodabogarai”.

Ráth-Végh István kötetei a HunBook-on