Kőszeghy Elemér 1882-1954 művészettörténész, korábbi tanulmányait még Winkler Elemér néven publikálta (például a Művészet folyóiratban, 1911-ben). Képgyűjtők elsősorban a Tátráról készült rajzait, akvarelljeit, illusztrációit ismerik. A kassai, majd a lőcsei múzeum igazgatója volt, 1939-től pedig a fővárosi Iparművészeti Múzeum vezetését vette át, egészen 1946-os nyugdíjazásáig. Főműve kétségtelenül a Magyarországi ötvösjegyek a középkortól 1867-ig című kötet, melyet a szerző Hóman Bálint miniszternek ajánlott. A hazai ötvöscéhek csak a középkor második felében vezetik be a jelölést, a fém hitelesítését, és csak a XVI. századtól válik általánossá.
A mesterjegy lehet monogram vagy teljes név, esetleg fantázianév, ez része az ötvösjegynek, mely utal a fém finomságára és egyéb tulajdonságaira. Kőszeghy az egykori céhregiszterek alapján azonosította be a mesterjegyeket, és mivel kizárólag céhek működtethettek műhelyeket, ezek a regiszterek teljesen lefedik az évszázadok ötvösművészetét – a kötet segítségével tehát minden magyarországi hiteles ötvösmű beazonosítható.
Kőszeghy munkája a kétnyelvű, nem véletlenül, hiszen a megrendelő, gyűjtő, a régi magyar ötvös remekek iránt potenciálisan érdeklődő réteg (mai nyelven: célcsoport) a két világháború között az egykori Monarchia utódállamainak polgárjai, arisztokratái közül kerülhetett ki, őket pedig a magyar mellett nyilván csak németül lehetett megszólítani.
A kötet megtalálható a HunBook-on.