Az egyezség részleteit nem hozták nyilvánosságra, csak annyit tartalmazott a közlemény, hogy az örökösöknek nincs több követelésük a művészeti alapítvánnyal szemben, ahogyan további két Picasso kép ügyében is megoldás született, az egyik a MoMa (Museum of Modern Art), a másik a Guggenheim Museum falán lóg jelenleg. Az érintett képek: A lovat vezető fiú (1905) és a Moulin de la Galette (1900). A követelés alapja az volt, hogy Paul von Mendelssohn-Bartholdy nem önszántából, hanem a náci hatalom nyomására adta el a képeket.
A 30 millió fontra értékelt Abszintivó, más néven Angel Fernández de Soto Picasso kék korszakának egyik legfontosabb darabja, az ábrázolt férfi a festő közeli barátja volt. Egy művésztársaságban találkoztak 1899-ben Barcelonában, de Soto jól öltözött, bohém fiú volt, akit mindig körülvettek a nők. Egy ideig közös műteremben is dolgoztak, barátságuk 1938-ig tartott – ekkor de Soto meghalt a spanyol polgárháborúban.
Nem sokkal a festmény elkészülte után Paul von Mendelssohn-Bartholdy berlini bankár (a zeneszerző unokaöccse, Moses Mendelssohn filozófus leszármazottja), korának egyik legnagyobb műgyűjtője vásárolta meg. Ahogy más zsidó bankárok, ő is a nácik célpontjává vált 1933 után: először Berlint kellett elhagynia, majd nagyon alacsony áron eladnia műgyűjteményét.
Közismert, és ennek a területnek már több szakértője is dolgozik az Egyesült Államokban, a náci hatóságok kényszerárveréseken fosztották meg a zsidó származású gyűjtőket műkincseiktől, ezeknek a műtárgyaknak a tulajdonjoga folyamatosan megkérdőjeleződik a mai műkereskedelemben.
Andrew Lloyd Webber 1992-ben létrehozott alapítványa többek között főművek múzeumokhoz való közvetítését szervezi. Az alapítvány bocsátotta volna árverésre az Abszintivót három évvel ezelőtt, ám az örökösök nyomására kénytelen volt visszavonni. Webberék a képet 18 millió fontért vásárolták 1995-ben egy árverésen, természetesen jóhiszeműen, majd kölcsönadták több londoni múzeumnak. Az akkori eladó már a negyedik tulajdonos volt 1934 óta. A megállapodás szerint a kép tulajdonjoga a Webber-féle alapítványé, de hogy mennyiért mondott le róla az örökösöket képviselő berlini professzor (Julius Schoeps), Mendelssohn-Bartholdy unokaöccse, azt a felek nem hozták nyilvánosságra. Az összeg a két további, ma New York-i múzeumi tulajdonban lévő Picasso kép ügyében sem nyilvános.

Forrás: The Independent