Film

Hogyan és milyen sci-fi könyvet válasszon?

A könyvesboltok polcain sorakoznak a jobbnál jobb sci-fi és fantasy regények, de honnan tudhatja, hogy melyik az Önnek való? Kezdő sci-fi olvasóként, valószínűleg a klasszikusok felé nyúlna, na de melyek a klasszikusok? Rengeteg nagyszerű író sok ezer kötete közül válogathat, így fennáll a veszélye a rossz döntésnek. Cikkünkből, most tippeket kaphat a legjobb sci-fi, fantasy regények megvásárlásához!

Író
Bár vannak olyan írók, akik több műfajban is kipróbálják magukat, azért bőven akadnak olyanok is, kik a jövőbe tekintenek, és a tudományos-fantasztikus világban, a robotokban, vagy a földönkívüliekben találnak csak ihletet. Ebből következik az első szempont, amit figyelnie kell, hogy tehetséges írót válasszon! Milyen a jó sci-fi író? Olyan, aki bármilyen hosszú, bonyolultnak tűnő történetet is meg tud szerettetni az olvasójával, olyannyira, hogy az már elhiszi, amit olvas. A három, talán legismertebb író: Herbert George Wells, Frank Herbert, Isaac Asimov.

Téma
Ha már utánanézett a nevesebb fantasy és sci-fi íróknak akkor valószínűleg kiválasztotta az Önnek legszimpatikusabbat, tehát tisztában van azzal, hogy milyen témájú regényt fog olvasni. Frank Herbert és Isaac Asimov regényeit – melyekben nagyrészt a robotikáról, a történelem megjósolásáról és a világűr benépesítéséről olvashat – egyszerűen megrendelheti a Scifimarketből.

Borító
A legtöbb kezdő olvasó a borító alapján hoz döntést. Ez nyilvánvaló, hiszen ha nem tudja, hová nyúljon a polcon, azt fogja figyelni, melyiknek szebb a színe, milyen betűtípussal nyomták rá a címet, milyen egyéb motívum díszíti, stb. Azonban ez amennyire egyszerűnek tűnik, annyira nem releváns. A borítónál azért mindenképpen menjen tovább, és olvassa el a könyv hátulján lévő rövid összefoglalót és/vagy ajánlást.

Ár
Természetesen a fanatikusok már tudják, hogy egy jó könyv felbecsülhetetlen értékű, de senkinek sem végtelen a pénztárcája. Valószínűleg Önnek is van egy meghatározott maximális kerete, amit könyvekre tud költeni. Válogasson ez alapján a boltok polcain! Ha pedig interneten vásárol, állítson be minden lehetséges szűrőt, hogy a legjobb könyvet foghassa a kezébe!

Konyhabútorok, otthonok, stílusok

Míg régen nagyjából egyforma konyhája volt mindenkinek, mára annyira eltérő. A konyha stílusa természetesen az otthon egészéhez kell hogy passzoljon. Egy modern épülethez modern, egy hagyományosabb stílushoz pedig hagyományos konyha dukál. Szerencsére még ha az üzletekben nem is találunk a kedvünknek és igényünknek megfelelő konyhabútort, akkor is van lehetőség egyedi bútorzat megtervezésére és legyártására. Az így elkészült konyha teljesen személyre szabott lesz, és 100%-ig illeszkedni fog a többi helyiség stílusához.
Csináltathatunk például egy konkrét kor vagy földrész stílusához igazodó bútor szettet, attól függően, hogy mit szeretnénk látni konyhánkban, és mi áll hozzánk a legközelebb, például:

Retro konyha:
Sokan szeretik felidézni a közelmúlt stílusát, hangulatát. Az 50-es, 60-as évek retro bútorait, old-school emléktárgyait és futurisztikus terveit használva remek kis konyhák születnek a 21. században. A legjobb az egészben, hogy a mai, modern bútorokat elegendő csak kiegészíteni is egy-egy retro telefonnal, fali órával, vagy plakáttal, és máris retro hangulatot fog tükrözni. A korra leginkább jellemző színek: a fekete, piros, króm, fehér, türkiz, és sárga.
Retro konyha

Vintage konyha:
A vintage stílusú konyha, a retro-val szemben inkább történelmi, mint nosztalgikus. Kialakításához a régmúlt korabeli (lehetőleg eredeti) kiegészítőit, konyhai eszközeit kell használnunk. Bútorgyártás során pedig kellő figyelmet kell fordítanunk a patinás külsőre, amit általában lepattogott festékkel érnek el a kivitelezők. Ennél a dizájnnál megszokott díszítő elemek a falra akasztott díszes tányérok, régi családi fotók, az apró virágmintás csempe, vagy egy klasszikus kakukkos óra.
Vintage konyha

Modern konyha:
A modern konyhákat sík felületek, merev geometriai formák és kevés díszítés jellemzi. Anyagok közül a fát, illetve a követ felváltotta a különböző fém, műanyag, beton és üveg felületek. A modern konyhaszekrényeket gyakran a sík (fogantyú nélküli) ajtókkal szerelik fel, hogy teljesen a falba olvadjanak, ne legyenek kilógó részek. Ezzel a szoba tiszta és tágas megjelenésűvé válik. Jellemző még a sok rejtett világítás is, mellyel kiemelhető a konyha egyes eleme.
Modern konyha

Ázsiai konyha:
Egy ázsiai konyha kimondottan friss és egzotikus hangulatot varázsol minden modern otthonba. A lenyűgöző természetes anyagok (pl.: bambusz és selyem) és színek (főleg barna, és zöld, de használnak még feketét, aranyat, pirosat is) egyre népszerűbbek szerte a világon. A bambusz nem csak a bútorokhoz használják, hanem díszítéshez is. Ezen kívül minden ázsiai témájú művészeti alkotás vagy konyhai eszköz megfelelő a dekorálásra.
Ázsiai konyha

Olasz konyha:
Kevés nép van, aki jobban szeretné a jó ételeket és a konyhát, mint az olaszok. Egy meleg, hívogató olasz konyhánál nincs is otthonosabb. A mérete általában nagy, mivel minden olasz ott fogadja a családot és a barátokat. A dekoráció főleg a gazdag színekről, a díszes csempékről és a struktúrált anyagokról szól. Jellemzően az edényeket is elöl hagyják, hogy azok mindig kézre essenek, ezzel pedig egy kicsit kaotikus mégis rendezett látványt érnek el.
Olasz konyha

A legidegesítőbb Facebook ismerősök

A Facebook, mint egy huszonegyedik századi betegség, próbál véget vetni minden emberi személyes interakciónak ember és ember között. Hogyan csinálja ezt? Először is lassan, de biztos, minden eddig normális embert átalakít valamiféle zombivá, akik aztán megmutatják az igazi énjüket. Ezeket jobb mielőbb száműzni saját életünkből, nehogy minket is elkapjon a kór.

Dislike

Ha neked is van olyan “barátod”, akit gondolkodás nélkül be tudnál sorolni a lentebb felsorolt típusok valamelyikébe, lehet ideje alaposabban megfontolnod, hogy továbbra is követed-e az állapotfrissítéseit, illetve a bejegyzéseit.

1. A fotográfus: ezeknek az embereknek talán azt mondta egyszer valaki, hogy hihetetlenül fantasztikus fotókat készít, és ami a legnagyobb baj, hogy ők ezt el is hitték magukról. Emiatt pedig minden egyes kis apróságot lefotóz és albumba rendez, amit aztán mindenki számára megoszt a közösségi oldalon. Az igazság az, hogy ha tényleg annyira tehetségesek lennének, akkor a lájk gyűjtögetés helyett, már rég milliomosok lennének.

2. Aki minden posztjába betaggel: nem számít, hogy tényleg együtt voltatok valahol, együtt csináltatok valamit, ő minden fotón és posztban megjelöl téged. Valószínűleg azért, hogy még több lájkot kapjon, vagy hogy ne érezd azt, hogy kimaradsz valamiből. Pedig néha jobb lenne, ugye?

3. A síró királynő: ezek a nők tipikusan azok, akik bármin tudnak sírni: egy szomorú filmen, egy dalon, egy letört körmön, vagy azon, hogy véget ért a kapcsolata 3 hónappal ezelőtt. Az ilyenek ellen nincs mit tenni, ők valószínűleg a való világban is ilyenek, csak azt nem érti senki, hogy ezeket az ügyeket miért kell mindenkivel megosztani? Talán, hogy minél többen sajnálják őket?

4. Aki mindent megoszt, amit csak megeszik: ezek az emberek azok közé tartoznak, akik túl sok információt osztanak meg az interneten (lásd a 9. pontban), azaz kimondottan egy dologra koncentrálva, az élelmiszerekre és kész ételekre, italokra. A profiljukat nézegetve legalább 5000 különböző étel fotót láthatsz, de vajon miért teszik ezt? Talán azért, hogy bebizonyítsák a világnak milyen jól tudnak főzni és tálalni? Ha igen, jobban járna inkább ha minden ismerősét meghívná egy ebédre vagy vacsorára.

5. A filozofikus: talán ez az egyik legbosszantóbb mind közül. Ezek az emberek minden nap megható, elgondolkodtató idézeteket pakolnak ki (Platóntól, Arisztotelésztől, vagy Thalésztől) az üzenőfalra, úgy, hogy közben soha nem olvastak tőlük egyetlen könyvet sem. A céljuk csupán hogy felkeltsék a figyelmedet, azt hidd róluk, hogy okosak, pedig nem.

6. A dühös típus: ez a fajta Facebook ismerős utálja az életet, pontosabban haragszik rá, valamilyen oknál fogva. Ezt általában úgy kommunikálják le, hogy kiraknak egy szomorú, vagy egy dühös smile-t, vagy kiírják, hogy: “Utálom az életem!”. Mire te rákérdezel, hogy mi a baj, ők csak küldenek egy újabb smile-t válaszként, vagy azt hogy: “Semmi!”.

7. Aki minden nap lecseréli a profilképét: ezeknek az embereknek valószínűleg semmi jobb dolguk nincs, mint naponta hússzor lefotózni magukat, és lecserélni a profilképüket, és minél több lájkot bezsebelni, hogy ezzel is fényesítsék egójukat.

8. Aki mindenhova meghív: nem számít, hogy te az Északi-sarkon, ő meg a Déli-sarkon él, annyira izgatott egy-egy party miatt, hogy minden ismerősét meghívja teljesen feleslegesen. Nem látja, hogy az esélye annak, hogy te megjelensz azon az eseményes, egyenlő a nullával.

9. Aki TÚL SOK információt oszt meg a világgal: tudod, hogy hány órakor kel fel, mit reggelizik, milyen ruhát vesz fel aznap, milyen színű a kedvenc cipője, mekkora a ruha mérete, hol vacsorázott 2 hete a barátaival, melyik a kedvenc filmje, milyen zenét hallgat…. ugye jobb, ha nem soroljuk tovább. Ezek az emberek nem hírességek, mégis a Facebooknak “hála” mindent tudsz róluk, mert azt hiszik, hogy ezekre az információkra mindenki kíváncsi. Tévednek.

10. A “szerény”: az emberek ezen csoportja a síró királynők, a trollok, illetve azok kombinációja, akik minden nap profilképet váltanak. Az esetek 99%-ában ők azzal töltenek el napi 5-6 órát, hogy tökéletes képet készítsenek magukról. Ezt a képet aztán azzal a szöveggel osztják meg, hogy: “Úristen, ma borzalmas napom volt, utálom magam!”. Mindezt azért hogy rengeteg bókot, dicséretet és lájkot kapjanak. Ó, szegénykék…!

Anya, mesélsz? – A népmesék haszna és öröme

Mesék babáknak
Közös olvasás
A kisgyermek már nagyon korán fogékony a szülő meséjére. Mielőtt még a szavakat megértené, figyelni kezd a hangsúlyokra, arcjátékra, gesztusokra, az érzelmek kifejezésmódjaira. Kis arcocskájával önkéntelenül utánozza a mesélőt. Később előkerülnek a lapozgatós könyvecskék és a baba világa tágulni kezd. A képeken megtalálhatja a már ismerős tárgyakat, állatokat, de olyanokat is, amit élőben nem, vagy csak nagyon ritkán látott. Ez az élmény teszi annyira érdekessé az olvasást később is: az ismerős világ kiegészül egy új, ismeretlen dolgokkal teli történettel. Mikor a pici két év körül jár, lassan képes lesz apró történetek befogadására. Ez még nem a nagy tündérmesék korszaka. Ilyenkor szívesen hallgatnak a gyerekek történeteket saját családjukról. Az is nagyon tetszik nekik, mikor este anya vagy apa elmeséli a nap történéseit. A meséknek nem kell bonyolultnak, szeretágazónak lenniük ahhoz, hogy a kicsik izgalmasnak találják őket. Sőt, ebben a korban a rövid, néhány szereplős történeteket szeretik a legjobban. Ekkor és még később is nagyon jó, ha a szülő fejből mesél. Lehet a meséknek egy állandó szereplője, egy kis állat, vagy egy “másik kisfiú”, aki megszemélyesíti a mese hallgatóját. Például kisgyermekünk nem fogadott szót, ezért egy pohár eltörött. Aznap mesélhetünk neki a kis medvebocsról, aki egyszer eltört egy tányért. A mesében ne legyen ítélet, vagy burkolt szidás, egyszerűen csak mondjuk el, mi történt. Ezzel segítünk gyermekünknek feldolgozni az eseményeket.

Mesék nagyobbacskáknak

Mikor a gyermek nagyóvodás korba ér, eljön a népmesék ideje. Első sorban magyar népmeséket meséljünk, hiszen ez az a világ, amit a gyermek és a mesélő szülő legjobban ismer. (Természetesen mesélhetjük más népek történeteit is, de tapasztalni fogjuk, hogy egy afrikai, vagy távolkeleti mese szerkezete és a szereplők észjárása teljesen különbözik a miénktől. Ennek a befogadására csak később, iskolás korban lesz elég érett a kicsinyünk.)
Kezdjük egyszerűbb, rövid, vidám történetekkel és fokozatosan haladjunk a bonyolultabb, sokszereplős, hosszú történetek felé. A gyermekek egy idő után megismerik a mesék logikáját, jobban tudnak összpontosítani a különleges eseményekre. Figyeljünk a gyermek egyéni érzékenységére, előfordulhat, hogy valami nagyon megrázza, például egy állat halála, a mesebeli szülő kegyetlensége, vagy különlegesen veszélyes szereplő felbukkanása. Ilyenkor hagyjuk, hogy kisírja, kibeszélje magát és tegyük egy időre félre azt a mesét. Később azonban mindenképpen vegyük elő újra, hiszen így adunk alkalmat arra, hogy a gyermek legyőzze szorongásait.

Miért pont népmesét?

A népmesék évszázadok alatt váltak olyanná, ahogy ma ismerjük őket. Történetük falusi, az életet jól ismerő mesélőkön keresztül formálódott, akik hol fordulatokat vettek el belőle, hol újabb motívumokat adtak hozzá. A népmese hasonló egy tökéletesre csiszolt kavicshoz, amit a folyó hosszú éveken keresztül sodort magával. A szereplők sorsán keresztül helyes és helytelen magatartásmódok, megoldási kulcsok vésődnek be a gyermekek világába. Ez a tanulási mód semmi máshoz nem hasonlítható. A gyermek a mese hallgatása közben emelkedett érzelmi állapotba kerül, ez által kitörölhetetlenül megmaradnak benne a szereplők sorsfordulatai. A hősök kitartása, ahogy reménytelen feladatokat is megoldanak, a jószívűség fontossága, az a tapasztalat, hogy a legkisebb, legszegényebb fiúcskából is lehet király, mind fontos alapjai az élethez vett bátorságnak. A népmesék nem mondanak sem többet, sem kevesebbet a szükségesnél. Általuk az egész életre megkapjuk az útravalót, mint a hamuba sült pogácsát.

A zenetanulás aranyat ér

Aki egyszer elkezdi, és ráérez az ízére, garantáltan teljesen más életet fog élni, mint aki még sosem szelidített meg egy hangszert sem. És nem kell ahhoz Yehudi Menuhinnak lenni, nem kell a legeslegjobbnak lenni. Az se baj, ha nem a legtehetségesebb a korosztályában. Az a fontos, hogy élvezze, amit csinál. Hogy büszke legyen magára, mikor kiáll a színpadra. Hogy a játékával kifejezhesse mindazt, ami benne rejlik. Hogy továbbvihesse az emberiség egyik legősibb hagyományát, legyen az a zenének bármilyen formája. Hogy együtt lehessen olyanokkal, akik ugyanúgy értik és szeretik művelni ezt a közös nyelvet, vagyis a zenét.

Fotó: Carlos Gracia

Fotó: Carlos Gracia

Örökre hálás leszek annak a pillanatnak, mikor mindenféle véletlenek sorozatának köszönhetően bekerültem hat évesen a zeneiskolába. Eleinte csellószakon kezdtem, de aztán rájöttem, hogy a hegedű sokkal aranyosabb meg kisebb is, és eleve akkor még kötelező volt utánozni a nővérem, úgyhogy így kötöttünk ki mindketten ugyanannál a hegedű tanárnéninél. Nem kevesebb, mint 11 évet töltöttem el azon a szent helyen. Több hangszeren is kipróbáltam magam a klarinéttól kezdve a zongorán át a furulyáig, de a nagy szerelem kitartott. Olyannyira, hogy a mai napig legalább háromféle együttesben játszom egyszerre. Évről-évre újabb és újabb stílusban próbálom ki magam. Így életem állandó jellegű meghatározó részét képezi (úgy, hogy elvileg nem ez a fő állásom).

Nem véletlenül ajánlom kisgyerekes barátnőknek, rokonoknak, ismerősöknek, hogy vigyék el a porontyokat zenesuliba. Hiszen egy olyan életreszóló élménnyel ajándékozhatják meg ezáltal őket, ami semmi máshoz nem hasonlítható. Egy különleges közösség tagjaivá válhatnak a zene által, eljuthatnak hazai és külföldi zenetáborokba, koncerteken és versenyeken bizonyíthatnak, zenekarban és kórusban élvezhetik az együttzenélés varázsát. Idegen kultúrákkal ismerkedhetnek meg a zenetanulás során, különböző stílusokban lesznek jártasak. Ha a tehetségükhöz szorgalom és kitartás is párosul, akkor akár komoly karriert is befuthatnak, de egy örök hobbivá is válhat egy sima, polgári állás mellett.

Ami pedig a legjobb az egészben, hogy akinél nem kisiskolás korban derül ki, hogy Istenadta tehetséggel áldotta meg az ég, vagy felnőttként kap kedvet az egészhez, az is nyugodtan belevághat. A zene – akár az angol, a francia vagy a kínai – egy mindenki számára megtanulható nyelv. Az elején megtanulod az alapszabályokat, megismerkedsz a kottaírás rejtelmeivel, és egyszercsak azt veszed észre, hogy örömöt okozol magadnak és a környezetednek. Úgy gondolom, hogy ha valamiért, akkor ezért igazán megéri zenét tanulni.

Egy kis sajtótörténet: Hasznos Mulatságok

Kultsár István folyóirata elsőként írt magyar nyelven az olimpiai eszméről és a dagerrotípiáról, az egyik legfontosabb médiuma volt a népdalgyűjtő mozgalomnak, és itt fizettek először honoráriumot a szerzőknek.

Kultsár István (1760-1828) papnövendékből tanár lett, majd író, színigazgató, lap- és könyvkiadó, pesti lakásán szerkesztőség és irodalmi szalon működött. 1806-ban alapította a Hazai Tudósítások című hírlapját, mely néhány hónappal később, miután megkapta az engedélyét külföldi írások átvételére, Hazai és Külföldi Tudósítások címmel folytatta pályafutását, majd 1840 és 1848 között már Nemzeti Újság néven. Ennek, mármint a Hazai és Külföldi Tudósítások melléklapjaként jelent meg a Hasznos Mulatságok irodalmi és tudományos folyóirat. Kultsár mellett szerkesztője volt a lapnak Vajda Péter (1808-1846) és Ungvárnémeti Tóth László (1788-1820), szerzőként pedig olyan neves írók, tudósok nevével találkozhattak az olvasók, mint Kölcsey Ferenc, Berzsenyi Dániel, Kazinczy Ferenc vagy Szemere Pál. Literáti Nemes Sámuel régész és műkereskedő régészeti cikkeket írt, Novák Dániel művészeti kritikákat.
Kultsár lapja élére állt a népdalgyűjtő mozgalomnak, itt tette közzé felhívását 1818-ban, majd rendszeresen közölte a szerkesztőséghez beküldött dalokat. A lap kiadásához támogatókra volt szüksége, ezek egyike volt Festetics György, kinek László nevű fiánál korábban házitanítóként dolgozott Kultsár, és Széchényi Ferencről is tudható, hogy adott pénzt a Hasznos Mulatságok megjelentetésére. Az előfizetőktől befolyt összeget (az előfizetés félévenként 10 forintba került) honoráriumokra és könyvkiadásra fordította. A hetente kétszer fél íven nyolcadrét formátumban megjelenő folyóirat Trattner nyomdájában készült, természetesen az előzetes cenzúra után.

Marosán Gyula kiállítása az Andrássy úti antikváriumban

Marosán Gyula az Európia Iskola, majd az Elvont Művészek Csoportja tagjaként a lírai absztrakció egyik legfontosabb mestere volt. A negyvenes években készült műveivel indítja el az Alexandra Antikvárium Andrássy úti kiállítás-sorozatát.

Marosán Gyula (1915-2003) tanulmányait 1931-ben a budapesti Iparrajziskolában kezdte, majd Aba-Novák Vilmos iskolájában, a szolnoki és a kecskeméti művésztelepen folytatta. 1946 után az Európai Iskolából kivált művészekkel létrehozta az Elvont Művészek Csoportját, amelyhez Marosán mellett többek között Fekete Nagy Béla, Jakovits József, Gyarmathy Tihamér, Lossonczy Tamás, Martyn Ferenc és Marosán első felesége, Zemplényi Magda tartozott. Tárlataikat a Kállai Ernő művészeti író által vezetett Galéria a 4 Világtájhoz nevű kiállító teremben tartották. Marosán műveit a könnyed elegancia, a szabadság érzete és az öröm jellemzi, „a korabeli magyar absztrakció talán legderűsebb fejezetét alkotja meg”. Művein megjelenik a Kállai-féle „bioromantikus” irány, a bizarrnak tetsző, lebegő organikus formák a „természet rejtett arcát” érzékeltetik.

A csoport még utoljára 1947-ben rendezhetett kiállítást a párizsi Salon des Réalités-ben, ám ezután sem külföldön, sem Magyarországon nem kaptak több lehetőséget kiállításra. Marosán az 1949-ben bekövetkezett politikai (és művészeti) fordulatot követően – egy rövid és kényszerű kísérletet leszámítva – nem kívánt alkalmazkodni a kultúrpolitika által elvárt valósághű „szocreál” festészethez, művészetében mindvégig hű maradt a non-figuratív alkotáshoz. A szabadon alkotni vágyó Marosán 1956 után elhagyjta az országot, és a kanadai Torontóban telepedett le. Itt elsősorban szobrászként ismerik, de készít kalligrafikus festményeket, pop-art és absztrakt expresszionista műveket, kollázsokat és érmeket egyaránt. 1961-ben Párizsban kiállít az Európai Iskolát alapító Pán Imre Cardinal Galériájában, ekkor van lehetősége újra Bálint Endrével is találkozni. Itthon először két csoportkiállításon láthatja ismét munkáit a közönség: 1970-ben a Műcsarnokban (XX. századi magyar származású művészek külföldön) és 1973-ban Székesfehérváron (Európai Iskola). Egyéni kiállítását 1994-ben (Szolnok, Ernst Múzeum, Győr, Szombathely), retrospektív tárlatát már halála után, 2006-ban (Szentendre) rendezték meg.

A most kiállított műveket a Pán-Mezei-gyűjtemény őrzi, két korai, a mester Aba-Novák hatását tükröző képtől eltekintve a negyvenes években született grafikák, kollázsok, kísérletek és érett alkotások a művész lírai absztrakt korszakából, melyet – miként Lossonczy vagy Gyarmathy művészetét – a Kállai-féle bioromantika határozott meg.

A kiállítás megtekinthető 2010. február 10-ig az Andrássy út 35. alatti (Nagymező u. sarok) antikváriumunkban.

HB

Raffaello megelőzte Matisse-t, Warholt

Miközben még mindig a válság időszakát éli a nemzetközi műtárgypiac, néhány tétel rekordot döntött, ezzel is jelezve, hogy a főműveken nem fog a krízis. Az év legdrágább műve egy szénrajz lett.

  1. Raffaello Múzsa portréja című szénrajza 29,2 millió fontért kelt el a Christie’snél az év utolsó hónapjában, ezzel a világ legdrágább grafikájává lépett elő. Telefonos vásárló vette meg, aki állítólag nem más, mint Leon Black amerikai gyűjtő, többek között a Metropolitan Museum tanácsadó testületének tagja.
  2. Henri Matisse 1911-es csendélete (Les coucous, tapis bleu et rose) Yves Saint-Laurent és Pierre Bergé gyűjteményből kelt el 35,9 millió euróért a Christie’snél februárban. A vevő ezúttal is New York-i, Franck Giraud műkereskedő.
  3. Andy Warhol 1962-es szitanyomata 200 darab egydolláros bankjegyet ábrázol, ára 43,8 millió dollár volt a Sotheby’snél novemberben.
  4. Constantin Brancusi faszobra, Madame L. R. portréja 1914-17-ben készült, ára 29,2 millió euróig ment fel a Saint-Laurent-Bergé aukción.
  5. Rembrandt 1658-as Férfi portréja 20 millió fontért került egy telefonos licitáló tulajdonába, akit a Las Vegas-i kaszinótulajdonos Steve Wynnként azonosítottak.
  6. Egy art deco karosszék is befért a legdrágábbak közé: Eileen Gray terve 21,9 millió euróba került, vagyis becsértékének tízszeresét érte mindig idők legértékesebb dizájn-tárgya a neves divattervező hagyatékából, Párizsban.
  7. Ugyanekkor árverezték Piet Mondrian 1922-es absztrakt „Composition avec leu, rouge, jaune et noir” című festményét, ára 21,6 millió euró lett.
  8. Egy Ming-korabeli tekercs lett a nyolcadik legdrágább tétel, 25 millió dollárt adott érte Liu Yigian befektető a pekingi Poly aukciós házban, novemberben.
  9. Alberto Giacometti szobra (L’Homme Qui Chavire” 19,4 millió dollárba került a Sotheby’snél.
  10. Egy balett-táncos kislányt ábrázol Edgar Degas bronz szobra (Petite Danseuse de Quatorze Ans), 13,3 millió dolláros árával az év első legnagyobb aukciós ára volt Londonban, februárban.
  11. Forrás: Bloomberg.com