Egy kis sajtótörténet: Hasznos Mulatságok

Kultsár István folyóirata elsőként írt magyar nyelven az olimpiai eszméről és a dagerrotípiáról, az egyik legfontosabb médiuma volt a népdalgyűjtő mozgalomnak, és itt fizettek először honoráriumot a szerzőknek.

Kultsár István (1760-1828) papnövendékből tanár lett, majd író, színigazgató, lap- és könyvkiadó, pesti lakásán szerkesztőség és irodalmi szalon működött. 1806-ban alapította a Hazai Tudósítások című hírlapját, mely néhány hónappal később, miután megkapta az engedélyét külföldi írások átvételére, Hazai és Külföldi Tudósítások címmel folytatta pályafutását, majd 1840 és 1848 között már Nemzeti Újság néven. Ennek, mármint a Hazai és Külföldi Tudósítások melléklapjaként jelent meg a Hasznos Mulatságok irodalmi és tudományos folyóirat. Kultsár mellett szerkesztője volt a lapnak Vajda Péter (1808-1846) és Ungvárnémeti Tóth László (1788-1820), szerzőként pedig olyan neves írók, tudósok nevével találkozhattak az olvasók, mint Kölcsey Ferenc, Berzsenyi Dániel, Kazinczy Ferenc vagy Szemere Pál. Literáti Nemes Sámuel régész és műkereskedő régészeti cikkeket írt, Novák Dániel művészeti kritikákat.
Kultsár lapja élére állt a népdalgyűjtő mozgalomnak, itt tette közzé felhívását 1818-ban, majd rendszeresen közölte a szerkesztőséghez beküldött dalokat. A lap kiadásához támogatókra volt szüksége, ezek egyike volt Festetics György, kinek László nevű fiánál korábban házitanítóként dolgozott Kultsár, és Széchényi Ferencről is tudható, hogy adott pénzt a Hasznos Mulatságok megjelentetésére. Az előfizetőktől befolyt összeget (az előfizetés félévenként 10 forintba került) honoráriumokra és könyvkiadásra fordította. A hetente kétszer fél íven nyolcadrét formátumban megjelenő folyóirat Trattner nyomdájában készült, természetesen az előzetes cenzúra után.

Marosán Gyula kiállítása az Andrássy úti antikváriumban

Marosán Gyula az Európia Iskola, majd az Elvont Művészek Csoportja tagjaként a lírai absztrakció egyik legfontosabb mestere volt. A negyvenes években készült műveivel indítja el az Alexandra Antikvárium Andrássy úti kiállítás-sorozatát.

Marosán Gyula (1915-2003) tanulmányait 1931-ben a budapesti Iparrajziskolában kezdte, majd Aba-Novák Vilmos iskolájában, a szolnoki és a kecskeméti művésztelepen folytatta. 1946 után az Európai Iskolából kivált művészekkel létrehozta az Elvont Művészek Csoportját, amelyhez Marosán mellett többek között Fekete Nagy Béla, Jakovits József, Gyarmathy Tihamér, Lossonczy Tamás, Martyn Ferenc és Marosán első felesége, Zemplényi Magda tartozott. Tárlataikat a Kállai Ernő művészeti író által vezetett Galéria a 4 Világtájhoz nevű kiállító teremben tartották. Marosán műveit a könnyed elegancia, a szabadság érzete és az öröm jellemzi, „a korabeli magyar absztrakció talán legderűsebb fejezetét alkotja meg”. Művein megjelenik a Kállai-féle „bioromantikus” irány, a bizarrnak tetsző, lebegő organikus formák a „természet rejtett arcát” érzékeltetik.

A csoport még utoljára 1947-ben rendezhetett kiállítást a párizsi Salon des Réalités-ben, ám ezután sem külföldön, sem Magyarországon nem kaptak több lehetőséget kiállításra. Marosán az 1949-ben bekövetkezett politikai (és művészeti) fordulatot követően – egy rövid és kényszerű kísérletet leszámítva – nem kívánt alkalmazkodni a kultúrpolitika által elvárt valósághű „szocreál” festészethez, művészetében mindvégig hű maradt a non-figuratív alkotáshoz. A szabadon alkotni vágyó Marosán 1956 után elhagyjta az országot, és a kanadai Torontóban telepedett le. Itt elsősorban szobrászként ismerik, de készít kalligrafikus festményeket, pop-art és absztrakt expresszionista műveket, kollázsokat és érmeket egyaránt. 1961-ben Párizsban kiállít az Európai Iskolát alapító Pán Imre Cardinal Galériájában, ekkor van lehetősége újra Bálint Endrével is találkozni. Itthon először két csoportkiállításon láthatja ismét munkáit a közönség: 1970-ben a Műcsarnokban (XX. századi magyar származású művészek külföldön) és 1973-ban Székesfehérváron (Európai Iskola). Egyéni kiállítását 1994-ben (Szolnok, Ernst Múzeum, Győr, Szombathely), retrospektív tárlatát már halála után, 2006-ban (Szentendre) rendezték meg.

A most kiállított műveket a Pán-Mezei-gyűjtemény őrzi, két korai, a mester Aba-Novák hatását tükröző képtől eltekintve a negyvenes években született grafikák, kollázsok, kísérletek és érett alkotások a művész lírai absztrakt korszakából, melyet – miként Lossonczy vagy Gyarmathy művészetét – a Kállai-féle bioromantika határozott meg.

A kiállítás megtekinthető 2010. február 10-ig az Andrássy út 35. alatti (Nagymező u. sarok) antikváriumunkban.

HB

Raffaello megelőzte Matisse-t, Warholt

Miközben még mindig a válság időszakát éli a nemzetközi műtárgypiac, néhány tétel rekordot döntött, ezzel is jelezve, hogy a főműveken nem fog a krízis. Az év legdrágább műve egy szénrajz lett.

  1. Raffaello Múzsa portréja című szénrajza 29,2 millió fontért kelt el a Christie’snél az év utolsó hónapjában, ezzel a világ legdrágább grafikájává lépett elő. Telefonos vásárló vette meg, aki állítólag nem más, mint Leon Black amerikai gyűjtő, többek között a Metropolitan Museum tanácsadó testületének tagja.
  2. Henri Matisse 1911-es csendélete (Les coucous, tapis bleu et rose) Yves Saint-Laurent és Pierre Bergé gyűjteményből kelt el 35,9 millió euróért a Christie’snél februárban. A vevő ezúttal is New York-i, Franck Giraud műkereskedő.
  3. Andy Warhol 1962-es szitanyomata 200 darab egydolláros bankjegyet ábrázol, ára 43,8 millió dollár volt a Sotheby’snél novemberben.
  4. Constantin Brancusi faszobra, Madame L. R. portréja 1914-17-ben készült, ára 29,2 millió euróig ment fel a Saint-Laurent-Bergé aukción.
  5. Rembrandt 1658-as Férfi portréja 20 millió fontért került egy telefonos licitáló tulajdonába, akit a Las Vegas-i kaszinótulajdonos Steve Wynnként azonosítottak.
  6. Egy art deco karosszék is befért a legdrágábbak közé: Eileen Gray terve 21,9 millió euróba került, vagyis becsértékének tízszeresét érte mindig idők legértékesebb dizájn-tárgya a neves divattervező hagyatékából, Párizsban.
  7. Ugyanekkor árverezték Piet Mondrian 1922-es absztrakt „Composition avec leu, rouge, jaune et noir” című festményét, ára 21,6 millió euró lett.
  8. Egy Ming-korabeli tekercs lett a nyolcadik legdrágább tétel, 25 millió dollárt adott érte Liu Yigian befektető a pekingi Poly aukciós házban, novemberben.
  9. Alberto Giacometti szobra (L’Homme Qui Chavire” 19,4 millió dollárba került a Sotheby’snél.
  10. Egy balett-táncos kislányt ábrázol Edgar Degas bronz szobra (Petite Danseuse de Quatorze Ans), 13,3 millió dolláros árával az év első legnagyobb aukciós ára volt Londonban, februárban.
  11. Forrás: Bloomberg.com